Október 23.
ez a nap mindenkinek jelent valamit,
van akinek ezen a napon van a születésnapja, névnapja, házassági évfordulója, ezen a napon kezdődött élete legjobb nyaralása, vagy más fontos dolog történt vele...
Nekünk, magyaroknak ez a nap egy évhez is kapcsolódik, még pedig 1956-hoz.
Ezen a napon ünnepelünk, megemlékezünk, vannak, akik vissza emlékeznek és vannak, akik felejteni szeretnek.
Sokszor lehet találkozni a felvetődő kérdéssel "mit ünnepelünk ezen a napon? Hiszen történelmünk egyik legsötétebb korszaka..."
A kérdés valahol jogosnak tűnhet, hiszen valóban egy megbuktatott forradalmat, szabadságharcot ünnepelünk ezen a napon.
De nem csak ezt, nem csak ennyit!
Érdekes dolognak számít, a Magyar állami ünnepek közül kettő is kötődik a Magyar nép szabadságiránti vágyához, és – sajnos – mind két esetben leverték az elnyomók őseink törekvéseit.
Ugyan akkor az 1956-os forradalom merőben más volt, mint az 1848-1849-es szabadságharc.
Egyrészt a két esemény között eltelt több mint 100 év, másfelől a társadalom egy teljesen mástípusú elnyomás ellen kelt fel, és meglehet még említeni azt is, hogy a világ is teljesen más lett ez alatt az idő alatt.
Egy dolog azonban nem változott, Magyarország (az akkori államformájától függően más elnevezéssel) világpolitikai ereje, befolyása oly mértékben csekély volt, hogy Önmaga nem tudta befolyásolni a dolgok alakulását.
Mindkét forradalom esetében elmondható, hogy Hazánk nem volt felkészülve arra, hogy önerőből végig vigye a szabadsághoz vezető útón az eseményeket.
A Magyarság szabadság érzet iránti vágya végig kíséri történelmünket, ugyan akkor az is, hogy mindig, minden kórban volt egy nagyhatalom, vagy valamilyen hódítók, akik vagy tranzit útvonalként használták a Kárpát-medencét – ami ok-okozati összefüggés miatt magával vonzotta, hogy Magyarországot/Magyar Királyságot is megszállták, minden velejárójával együtt – vagy hatalmi érdekek illetve territoriális gyarapodás érdekében rátették a magyarokra a vasláncot.
Minden szabadságharcunk esetében példa értékű vehemenciával és elszántsággal kezdtek bele őseink a dolgok folyamatába, és pont.
Természetesen ez nem valamilyen degradálása a dolgoknak, mindössze azt mutatta, hogy kisebb mértékű előkészületeket tettek, és csak rövid távú tervek voltak a szabadság elnyerésére, miközben a Habsburg Birodalom vagy a Szovjetunió egy mértékeiben nagyobb ellenfél volt, mint amivel kis országunk képes lett volna megbirkózni.
Az, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc elbukott, a teljes konszenzus hiányát és a Habsburg Birodalom katonai és gazdasági potenciáljának fölényét bizonyítja.
1848-ban hatalmas kezdeti sikereket értünk el, talán azt is mondhatjuk, hogy meglovagoltuk a változások szelét, ami végig söpört Európán.
Politikai, társadalmi függetlenséget mondhattak magukénak az ország lakói, de ahogy az osztrákok visszanyerték erejüket azonnal többszörös túlerőben foglalták vissza saját hazánkat.
Még egy dolgot nem szabad elfelejtenünk: a Habsburg Birodalom egy olyan szövetségesre tett szert, aki egyfelől az akkori világpolitikai egyensúly egyik bástyája volt, másfelől bőven elegendő erőfölénnyel bírt a kicsi magyar nemzethez képest.
1956.
Amikor az egész társadalom, az akkor már kicsike, kis közép-kelet-európai ország, akinek szövetségesei – olyanok, akikre ténylegesen számíthatott – sehol nem voltak, szomszédjai inkább megvetették, mint segítették, így egyedül vágott bele a Szovjet birodalom elleni felkelésbe.
Sokan számítottak arra, hogy majd a nyugati országok, főként az Egyesült Államok majd segíti ezt a kis országot abban, hogy elnyerje végre a függetlenségét - és ezt sokan még máig is nehezményezik, hogy nem így történt.
De miért nem? Tesszük fel a kérdést…és a válasz nagyon egyszerű:
A világ egy másik pontján – túlzottan nem is olyan messze Európától – egy másik konfliktus is zajlott, nevesítve a Szuezi-válság.
Itt vissza is jutottunk a cikk elején írtakhoz, Magyarország nem rendelkezett olyan világpolitikai tényezővel, amiért megérte volna bárkinek is tovább mérgesíteni az akkor tomboló és tetőpontja felé közelítő Hidegháborút.
Így a maroknyi Magyar nép, anélkül, hogy rendelkezett volna szövetségesekkel, háttér támogatással vagy bármivel, ami szavatolta volna a győzelem tartósságát, 1956. október 23-án megkezdte a szabadság felé vezető rövid és zsákutcának bizonyuló útját.
Utólag könnyű okosnak lenni, tartja a mondás.
Lehet, hogy lehetett volna másképp is csinálni, vagy nem! Több dolgot azonban nem szabad elfelejteni:
egy kis ország nagy tettet hajtott végre, melyet ugyan akkor és ott az elnyomás követett, de a Magyarok ütötték az első rést a szovjet pajzson, ami többek között elvezetett 1989-ig is.
Ezen a napon, 59 évvel ezelőtt Hősök írtak történelmet, egy kis országnak, és a világnak is.
„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott,
aztán csend lett..."
(Márai Sándor)
#360fok
